|
23 éves koromban kezdtem a fafaragással foglalkozni. Nagyapám és édesapám
szintén magas szinten foglalkozott ezzel a mesterséggel. Saját magamat
képezve próbálok egyre nagyobb mestere lenni a fafaragásnak. Álmaimban
mindig a szavannán, vagy Kanada hegyeit jártam, de mégis amikor néztem
ezeket a filmeket, fájdalom és harag uralkodott el bennem. Láttam, ahogy
az emberek pusztítják, mérgezik, kiirtják mindazt, ami számomra sokat
jelent. Talán ez az érzés segített ahhoz, hogy most meg tudjam mutatni
munkámon keresztül, hogy mit veszíthetünk azzal, ha saját otthonunkat, a
földet pusztítjuk. Az emberiséget irányító gondolkodás nem figyel arra,
hogy utódainak csak egy kiaknázott szeméttelepet ad. Az indián kultúrát
felhasználva tudom legjobban kifejezni mondanivalómat, azt, hogy miként
lehetne a természetet tisztelve, harmóniában élni vele együtt. Közelebb
kerülve egy ilyen kultúrához, jobban elgondolkodhatunk létezésünkről,
kapcsolatunkról a természettel, a földdel. A szeretetből, tiszteletből
olyan gondolkodás alakulhatna ki, mely a természet megmentéséhez vezetne.
A természet egyik legcsodálatosabb és legfontosabb alkotóelemét a FÁT
használom fel segítségül gondolataim átadására. A természet lényei
szabadnak születtek. A fát a szabadság eszméjének erejével vésőm alakítja.
|
