Lelkünk bálványait romboljuk le a föld színéig!
Félre az önhitt tükörképekkel!
Arcunkat mossuk meg az igazi hajnal friss igéivel!
A hegy mögül kél nagyszerű fény,
- többé már nem az áruló pillanat
kőbe vésett árnyéka kísért. -
Keressetek tiszta vizű forrásokat szívetekben!
Óvakodjatok a tegnapihoz hasonló önmagatoktól!
Szaladjatok a hit tiszta magaslataira,
- ahol nem hallik fémtestű madarak felrobbanó magánya -.
Ha valódi sugár melegíti át tetteinket,
mindannyiunk kezét megfogja az Isten,
évmilliók könnyét letörli szemeinkből,
és elhagyjuk a szenvedésből kövesült cseppkőbarlangjainkat.

Belső látásotokat acélozzátok meg!
Figyeljetek a domboldalon felizzó csipkebokorra,
mert itt van előttünk a Megígért Föld,
- vegyük észre! - vár eszméivel egy
reményteljes, emberarcú virradat.

Mondjunk hát köszöntőt Mesterünknek,
aki betűivel formázott meg
látnoki erővel új világot,
hiszen megvált bennünket a holnap!
- a múlt? - szélfútta lábnyom - elmarad,
a testünk omladozó templomát
a szeretet örök ragyogása hatja át,
... és levetik álruhájukat a szavak.


A lapot összeállította: Jessyrose
Utoljára frissítve: 2008.09.18.

Kassák Lajos