Lelkünk bálványait romboljuk le a föld színéig! Félre az önhitt tükörképekkel! Arcunkat mossuk meg az igazi hajnal friss igéivel! A hegy mögül kél nagyszerű fény, - többé már nem az áruló pillanat kőbe vésett árnyéka kísért. - Keressetek tiszta vizű forrásokat szívetekben! Óvakodjatok a tegnapihoz hasonló önmagatoktól! Szaladjatok a hit tiszta magaslataira, - ahol nem hallik fémtestű madarak felrobbanó magánya -. Ha valódi sugár melegíti át tetteinket, mindannyiunk kezét megfogja az Isten, évmilliók könnyét letörli szemeinkből, és elhagyjuk a szenvedésből kövesült cseppkőbarlangjainkat. Belső látásotokat acélozzátok meg! Figyeljetek a domboldalon felizzó csipkebokorra, mert itt van előttünk a Megígért Föld, - vegyük észre! - vár eszméivel egy reményteljes, emberarcú virradat. Mondjunk hát köszöntőt Mesterünknek, aki betűivel formázott meg látnoki erővel új világot, hiszen megvált bennünket a holnap! - a múlt? - szélfútta lábnyom - elmarad, a testünk omladozó templomát a szeretet örök ragyogása hatja át, ... és levetik álruhájukat a szavak. A lapot összeállította: Jessyrose Utoljára frissítve: 2008.09.18.